(Bujdosó magyar énekli.)

Kernstok Károlynak, baráti szeretettel.

Csak magamban sírom sorsod,

Vérem népe, magyar népem,

Sátor-sarkon bort nyakalva

Koldus-vásár közepében,

Már menőben bús világgá,

Fáradt lábbal útrakészen.

Körös-körül kavarognak

Béna árnyak, rongyos árnyak,

Nótát sípol a fülembe

Sípja régi babonának,

Édes népem, szól a sípszó,

Sohse lesz jól, sohse látlak.

Szól a sípszó: átkozott nép,

Ne hagyja az Úr veretlen,

Uralkodást magán nem tűr

S szabadságra érdemetlen,

Ha bosszút áll, gyáva lankadt

S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.

Üzenhettek már utánam

Kézsmárk hegye, Majtény síkja,

Határ-szélen botot vágok,

Vérem többé sohse issza

Veszett népem veszett földje:

Sohse nézek többet vissza.