I.

14. III. 9.

Nevelőm, Mentorovicz báró javaslatára, naplót fogok vezetni. Ő bebizonyitá nekem ez intézmény szükségességét. Tényeimet bizonynyal fel fogja jegyezni a világtörténet, de megfoszthatom-e az utókort lelkem fejlődésének történetétől? E czélból a legkényelmesebb az volna, ha sztenográfok és ujságirók által örökittetném meg mindazt, a mi elmémben felrajzik. Persze e nép nem bocsájtható környezetembe. Igy nem marad más hátra, minthogy személyesen jegyezzem fel benyomásaimat, s mindama kisebb jelentőségü tényeimet, melyek felsorolása életrajzom teljességéhez feltétlenül szükségessé váland.

E napló formájára nézve megjegyzem, hogy mellőzöm a szokásos jelzést. Nem az a fontos, hogy mely napon történik a följegyzés, hanem az, hogy e napon hány éves, hány hónapos és hány napos vagyok. Ebből „14. III. 9.“ vagyis tizennégyéves, háromhónapos, kilencznapos koromban – az életrajziró ugyis tudni fogja, hogy mely napon irtam a bevezető passzust, mert hisz a góthai almanach mindenkinek elmondja születésem napját.