8. A fő-turf-róka.

A fő-turf-róka negyvenegy éves koráig hentes vagy szappanos volt, s inkább érdeklődött a sertések, mint a lovak iránt.

Negyvenegy éves korában végre isteni ihlet szállotta meg. Miként Sámuelt, meglátogatta az Ur lelke; s egyszerre fölismerte magában a felsőbb hivatást.

Azóta tud mindent, a mi tudománynak nevezhető. Ismeri az idősebb lovak multját s a kétévesek leszármazását, tudja, melyik mikor futott „helyezetlenül“, tudja a titkos istálló-tipeket, s hogy az egyik jockey hány fonttal „jobb“, mint a másik meg a többiek.

Ez a sok tudomány nem maradt gyümölcstelen. Része volt a jelen idők legnagyobb „placz“-osztalékaiban, s ha nagy meglepetés történik rendesen őt találjuk a kifizető pénztár előtt. Mindig nyer; a legrosszabb saison-ban is zsebre tesz négy-ötszáz forintot.

De minden fénynek van egy kis árnyéka. Azóta az üzlete kevesebbet hoz évenkint kétezer forinttal.