I.

– Mi baja, kedves Lebreton? – kérdezte Mendez a másik ujságirótól. – Olyan piros az arca, mintha láza volna.

– Borzalmasan részeg vagyok, – felelt Lebreton. – Egész éjszaka ittam, rossz cimboraságban; reggel kilenckor kerültem az ágyba, s alig hogy elaludtam, felköltött egy vidéki nagybátyám, az egyetlen, akitől örökölhetek. Ez a vidám, sőt garázda vén fiú addig ült a nyakamon, mig végre kénytelen-kelletlen fölkeltem és elmentem vele reggelizni, Paillardhoz vitt és ott megint rémesen sokat ittam. Most aztán alig állok a lábamon; ugy járok, mintha egyik dézsából a másikba lépnék, pedig még isten tudja meddig nem fekhetek le emiatt az átkozott bazár miatt.

A Jean Goujon-utcai nagy bazárépület bejárója előtt állottak. Mendez, mialatt Lebretonnal beszélt, az egymásra torlódó gépkocsikból rendre kiszálló előkelő közönséget nézte s közben neveket irt föl a jegyzőkönyvecskéjéből kitépett papirlapra.

– Tudja mit? – biztatta Lebretont. – Menjen haza nyugodtan és pihenje ki magát. Nyolcig-kilencig éppen eleget alhatik; kilenckor majd fölkeresem és értesitem mindenről, hogy megirhassa a tudósitását.

– Köszönöm, de lehetetlen, – felelt Lebreton. – Egy egész nagy ujságoldalt kell telefirkálnom erről a szamárságról.

– Persze, az ön lapja is királypárti, s mert ezt a jótékonycélu vásárt az igazhitü arisztokrácia rendezi, önöknek legelől kell járniok a jótékony hölgyek magasztalásában.

– Hanem azért mégis kérni fogom a szivességét. Végignéztem a megnyitás ceremóniáját, körülsétálok a bazárban, összeszedek egy pár megfigyelést, hogy legelől tündökölhessek a szines leirásban, de ötkor hazaszököm. Lesz szives és értesit, ugy-e, ha később valami nevezetes történik?

– Rosszul teszi, ha nem megy haza mindjárt. Ilyen álmosan ugy se fog látni semmit.

– Többet fogok látni, mintha józan volnék. Nekem a részegség csak az itéletemet rontja meg, a megfigyelésemet inkább élesiti. Részegen mindig temérdek apróságot veszek észre, ami okvetlenül elkerüli a figyelmemet, ha józan vagyok. A mámor szétszórja a figyelmet s ez a tudósításnak csak javára válthatik. Öttől nyolcig aztán kialszom a mámoromat s már egészen okosan fogom leirni azt, amit bolond fejjel láttam.

– Akkor hát most már menjünk be. Mindjárt három óra s Andrea hercegnő pontban háromkor érkezik. Nem fog ártani, ha addig jó helyet biztositunk magunknak.

Bementek.