A VII. énekhez.

18) Cserge, sátorféle. Perzsa szó, valamint a sátor is. Emlékiróinknál is fordul elő, ily összetételben: csergesátor.

19) Johádzik a fentebbi joh szótul, annyi, mintha szivedzik, szivedezik volna: az az enyhül, engesztelődik. E származtatást méltóbbnak tartom, mint juhászodik (mert a juhász szelid ember!) annyival inkább, mert vidékemen a nép nem mondja: juhászodik, hanem juhádzik, vagy juházik, a mi nyilván más eredetre útal. (A szekér juha is hihetően joha volt, belrésze.)

20) Válasz. Nemcsak felelet (ez a régieknél: választ), vagy elválasztó valami, hanem választás is (L. Szabó D. „Kisded szótár.“)

21) Ketten azaz: kettőjöket. Igy használva már a XVI. századbeli „Adhortatio mulierum“ czimü gúnyversben. „Ha minket isten ketten (kettőnket) összebir.“

22) Öcsédnél. Fiatalabb nő az idősbnek öcs. Innen az öcsém asszony is.