A XI. énekhez.

39) Lá’-é, vagy lá’-e. Valóban így ejtik Tisza Duna közt, a ládd-e röviditést még inkább megröviditve. S a poesis ne használhatná az ilyet alkalmilag? Másutt kapva kap az ily hangzatos rövidítéseken.

40) Góthol. Tehettem volna; gót-tal s a rím ugy is megjárná. De nagy vidék így ejti a hoz-hez ragot. Az pereljen az én perlőimmel.

41) Olyki. Némely. Ollyik.

42) Mersz, mint a félsz. E kettő él ily formában. Véleményem szerint nem az ige második személye, hanem valóságos főnév, sz képzővel.

43) Erkölcs. Eigensinn. (Itt játék is van benne a jellemhiányra).

44) Sajog. Ragyog. Régiesen. („Sajog mint arany.“)

45) Pandal. Padmaly is; de amaz határozottabban: vizpartban vájt ür.

46) Irdatlan. A népmesék e szava nem oly irdatlan szó, mint látszik. Betücserével annyi mint irg-atlan, a régi irg (jorg) tőből; tehát a. m. irgalmatlan (nagy). Azt gondolná az ember: szemét; pedig lám: kincs.