Akkor lesz, akkor lesz a keserves óra,

Ha az én galambom felül a fakóra,

Bevágja csákóját fekete szemébe,

Hogy ne lássa senki, hogy hull az ő könye.

Fujjad szellő, fujjad zöld erdő harmatját,

Hogy ne lássa senki piros csizmám nyomát.

Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját,

Selyem kendőm habját, bús szivem bánatát!