Rákosnál a pesti vásárrul

Egy Tiszántul való csikós bundástul –

Tíszántul, bundástul, vásárrul

Egy pár itcze jó borra béfordul;

S ott mulat egy dunaföldi magyar ur –

Tiszántul, béfordul, bundástul.

Kérdi ez a csikóstul tréfábul:

Tudnak-e a Tiszántul magyarul?

Tiszántul, magyarul? tréfábul.

A csikós azt feleli a bundábul:

Ezt talán az ur kérdi nyájasságbul?

Tiszántul, bundábul, nyájasságbul.

És ha az ur ezt kérdi tréfábul:

Megmondom én, mit itéljek, hallj’ az ur!

Tiszántul, tréfábul, hallj’ az ur.

Némelyek azt mondják, hogy Tiszántul,

A ki nem tud magyarul, megtanul; –

Tiszántul, magyarul, megtanul.

Mások pedig mondják, hogy Dunántul,

A ki nem tud magyarul, nem tanul;

Dunántul, magyarul, nem tanul.

Dunántul a magyar iszik klázlibul,

Megeszi a roszprádlit czintálbul,

Dunántul: klázlibul, czintálbul.

Tiszántul a magyar iszik kancsóbul,

Eszik fa-, cseréptálbul vagy bográcsbul,

Tiszántul, kancsóbul, bográcsbul.

Láttam én egy koldust Dunántul:

Kenyeret sem tudott kérni magyarul,

Dunántul, magyarul – mely rosszul!

Koldulgat egy kopasz ember Tiszántul:

Tököli sem tudott jobban magyarul;

Tiszántul: magyarul, hatalmasul!

A dorogi csaplárosné Dunántul,

Mikor beszél magyarul: majd megful;

Dunántul, magyarul, majd megful.

Hajdu-Dorog városában Tiszántul:

Prédikál az orosz pap is magyarul;

Tiszántul: magyarul, nem oroszul.

Tiszántul szép nemzetünknek szájábul

Gyenge kegyes hangzásában a szó hull, –

Tiszántul, szájábul, a szó hull.

Oda fel pedig többnyire, Dunántul:

Nyelvünkön sokaknak foga megritkul;

Dunántul magyar szón megritkul.

Többet mondanék az urnak tréfábul:

De sietek hazafelé Tiszántul;

Tréfábul igy tanul, – megindul.

Bocsánat pedig uram a tréfárul:

Éljen a sok dunaföldi magyar ur!

Tiszántul, Dunántul –

Éljen a sok drágavérű magyar ur!