Huszár vagyok, lelkem babám,

Az is maradok,

Szemed szinű dolmányomon

Sárga gomb ragyog;

Ucczu! peng a sarkantyum,

Csekély gondom, semmi búm,

Csak ugy vigadok!

Kard villog az oldalomon,

Tajték a pipám,

Veres csákó süvegemen

Leng a bokrétám:

Mind a mellett csak az kár,

Hogy tán nem is kedvel már

Hűtelen babám.

Ó, te szívemet epesztő

Kaczér szőke lány!

A huszárnak szeretője

Akad akárhány;

Nyájas, gyöngéd, deli, szép,

Oly takaros, olyan ép,

Mint a tulipán.

Mikor nekem jó kedvem van,

Boka hegedül,

Mellém intek egy leánykát

A szebbek közűl,

S megforgatom, míg daczos

Babám szeme bánatos

Könyekbe merűl.

Selyem szőrű pej paripám

Száz aranyat ér,

Horkol, tombol, tüszkölődik,

Bőrébe nem fér;

Még egyszer és utólszor

Megugratom hajnalkor,

Babám kedveér!

Van-e széles e világon

Szebb a nótámnál?

Jöszte babám, béküljünk meg

Bájos hangjánál!

Megbékülünk, ugy-e bár?

Nyujtsad ajkad… enyém már:

Csókolóra áll!