Könyeimnek záporából tenger lett,

Mert elhagyott az én rózsám engemet,

Elment a hazát védeni,

Vissza sem fog többé jönni

Sohasem.

Ti leányok, maradjatok pártába’,

Igaz legény már nem ölel karjába;

Ki honn marad, nem érdemel,

A ki elment, annak nem kell

Feleség.