Nem úgy van most, mint volt régen,

Nem az a nap süt az égen,

Nem úgy illatoz a virág:

Kétszinüvé lett a világ.

Ne higyj a mézes beszédnek,

Kivált a fehér cselédnek,

Ritka az, a minek látszik:

Csak szembekötősdit játszik.

Nincs becse a hazafinak,

Csak a hajlongó urfinak;

Világ a német gavarnak:

Jó éjszakát a magyarnak.

Átok fogta meg a magyart,

Mert az soha együtt nem tart;

Rajta igaz a közmondás:

»A mennyi ház, annyi szokás«.

Szép volt halni a hazáért,

Most ritka ontna érte vért;

Hajh! Hallottam azt beszélni:

Szebb a jutalomért élni.

Régi őseink elholtak,

Kik a közjónak hódoltak;

Hejh! ha most feltámadnának,

Újra sírba szállanának.

Ha jutalmat a hív nem kap:

Nem igazat papol a pap.

El kell veszni a világnak,

Vagy győzni az igazságnak!