Püspök városába hogy bémentem vala,

Nem sokad magammal, csak század magammal:

A váradi basa vendégségbe hiva;

Egy cseppet sem késtem, – csakhamar elmentem.

Mikoron bémentem a város kapuján,

Mikoron bémentem a város kapuján:

Egyfelül a basa fogá jobb kezemet,

Másfelül a pogány kötözé testemet…

Mi dolog, vitézek, hogy engem kötöztök?

Mi dolog, vitézek, hogy engem kötöztök?

Talán azt tudjátok, hogy én rab nem vagyok?…

Hej, ha azt tudnátok: térdig vasban járok!

Megüték a dobot a piacz közepén,

Megfuvák a sipot a torony tetején:

Urak sallangosa, Rákóczi Sámuel,

Uri méltóságod szolgaságra vál el!

Kényén tartott tested térdig vasban hever,

Kényén tartott tested térdig vasban hever.

Ha a tenger vize mind ténta volna is,

Valamennyi füszál mind penna volna is:

Mégsem irhatná le kinjai sokságát,

Melyekkel emésztik szegény ő Nagyságát!