Udvarom, udvarom,

Szép kerek udvarom!

Nem seper ki többet

Az én gyenge karom.

Udvarom közepén

Vagyon egy almafa,

Ahhoz van megkötve

Egy bársony paripa.

Fel is van nyergelve,

Fel is kantározva,

Jere, édes rózsám,

Bujdossunk el rajta

Verje meg az Isten

Azt az édes anyát,

A ki katonának

Neveli a fiát.

Husz évig neveli

Világ pompájába’,

Azután temeti

Holtig tartó gyászba!