Kimenék egy hegyre,

Benézék egy kertbe,

Ott láték egy házat:

Árgyélus a neve.

Abba’ van egy asztal

Bánattal befestve,

Azon van egy pohár,

Erdélyi bor benne.

Köszöntsd reám, rózsám,

Hadd igyam belőle.

»Mintsem rád köszönném,

Inkább elönteném,

Régi szeretetből

Nagyot cselekedném:

A tengernek habját

Kalánynyal kimerném,

Annak fenekéről

Kláris-gyöngyöt szednék,

Azt is a rózsámnak

Bokrétának tenném!«