Rákóczi korcsmában

Két krajczár ám a bor;

Maga is ott iszik

Rákóczy kis urfi.

»Igyál a boromból,

Igyál a boromból!«

»Nem jöttem borodért,

Hanem a lányodért.

Hol vagyon, hol vagyon

Én jegybéli mátkám?«

»Ékes kamarában,

Csinositja magát.«

»Jó napot, jó napot!

Én jegybéli mátkám.«

»Hozta Isten, hozta,

Rákóczy kis urfi.«

Azonnal felkapja,

Kengyelbe szoritja,

Tüskékről, tüskékre,

Bokrokról, bokrokra.

»Ne vígy már oly nagyon,

Rákóczy kis urfi!

Szép fehér harisnyám

Térdig vérben uszik.«

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szoritja,

Tüskékről, tüskékre,

Bokrokról, bokrokra.

»Ne vigy már oly nagyon,

Rákóczy kis urfi!

Az én finom ruhám

Derékig vérben már.«

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szoritja,

Tüskékről, tüskékre,

Bokrokról, bokrokra.

»Ne vigy már oly nagyon,

Rákóczy kis urfi!

Szép piros pántlikám

Nyakig vérben van már.«

Annál jobban hajtja,

Kengyelbe szoritja,

Tüskékről, tüskékre,

Bokrokról, bokrokra.

»Ne vigy már oly nagyon,

Én jegybéli mátkám!«

»Elébb szóltál volna,

Sajnáltalak volna.«

Azonnal bevitte,

Ágyára letette.

»Mit ennél, mit innál,

Én jegybéli mátkám?«

»Nem enném egyebet,

Csak egy sült verebet.«

Mire azt meghozta,

Már halva találta.