Esik eső az árpatarlóra;

»Jere, rózsám, üljünk fel a lóra!«

»Gyenge vagyok, nem tudok felülni,

Kis pej lovad nem akar megállni.«

Esik eső, nagy sár van az uton,

Barna kis lány sírva mos az Olton.

Sírva mondja az édes anyjának:

Szeretőjét viszik katonának.

»Ne sirj, lányom, ne sirj, a faluba’

Maradt legény még a te számodra!«

»Maradt, anyám, maradt, nem szeretem,

Gyász lesz vele az egész életem!«