»Vagy ülj ide mellém,

Vagy menj el előlem,

Karcsu derekadat

Ne ringasd előttem.

Vagy meghalok érted,

Vagy elmegyek tőled,

Vagy piros véremmel

Megfestem a földet.«

»Ne menj el, ne menj el,

Ne hagyj itt engemet,

Ne vidd el magaddal

Minden jó kedvemet.

Ne menj el, ne menj el,

Ne hagyj engem árván,

Szerelmetes szived

Ne legyen kőbálvány.

Ne menj el, ne menj el,

Mert megöl a hideg;

Csináltatok neked

Búból köpenyeget:

Fekete bársonyba

Be is beszegetem,

Sok sohajtásommal

Meg is béleltetem;

Hosszu utjaiddal

Megzsinóroztatom,

Sűrü könnyeimnel

Meg is gomboztatom!…«