Fakó lovam fel van kantározva,

El is megyek a rózsámhoz rajta;

Repülj fakó, szikrázzék a patkó,

Az a kis lány de kedvemre való!

Az én lovam arra van kapatva,

Többet szalad éhen, mint jóllakva;

Repülj fakó, sáros a heveder!

Gyenge lábam szorítja a kengyel.

Nem hiába repült úgy a fakó,

Az a kis lány nem hiábavaló!

Míg a kovács a lovam patkólja,

Addig rózsám két orczám csókolja.