Kukoricza szára

Felfutott a fára,

Az én galambomnak

Dombon van a háza.

Kukoricza szára

Felfutott a fára,

Az én kedvesemnek

Csókra áll a szája.

Mikor arra járok,

Nagyokat durrantok,

Az én galambomnak

Szivére bút hajtok.

Ne szomorkodj, rózsám,

Most is szeretlek ám;

Ha nem szeretnélek,

Nem emlegetnélek.

Majd jövő farsangkor,

Többet mondok akkor,

Violám, enyim léssz

Esztendő ilyenkor.