Csak engem ugat a kutya messziről:

Én vagyok a világ rossza,

Magam vagyok egyedül.

Rajtam arat be a falu s nevemen,

Igy gázolnak az én becsületemen.

Jártam én a templomba is eleget,

Nem hallottam ott a paptól

Pirongásnál egyebet;

Kipapolta, hogy a világ csufjára

A varju is az én nevem károgja.

Már ezután, felfogadom, jobb leszek,

Foglalóul a perselybe

Egy réz krajczárt beteszek.

Békét hagyok a bornak s a leánynak:

Ezt fogadom az Istennek, magának.