Be van az én szüröm ujja kötve,

Félre, kis lány, ne kaparászsz benne.

Az egyikben aczél, kova, tapló,

A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába’

Kapom magam, megyek a csárdába,

Parancsolom a korcsmárosnénak,

Hogy hozzon bort a borivójának.

Még azt mondják nékem az irigyek,

Ihatom én, mert loptam eleget.

Nem kivánok én annak egyebet,

Soh’se lássa a csillagos eget.