Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,

Rá vezettem kis pej lovam, nem iszsza,

Hogy is inná, mikor olyan zavaros,

Nem vagyok én a rózsámmal szabados.

Kapum előtt csak egy fényes csillag van,

Annak a csillagnak sok irigye van;

Eltiltották tőlem azt a csillagot,

Azt az egyet, mely fölöttem ragyogott.

Nem messze van az én rózsám tanyája,

Ide látszik annak az állófája,

Bús gerlicze szokott azon meghálni,

Jaj, de nehéz tőled, rózsám, megválni.