A szőregi utcza

Kővel van kirakva,

Az én kedves rózsám

Sírva sétál rajta.

Csizma kopogása

A szobámba hallik,

Keserves sírása

A szivemre hajlik.

Dallok rózsám, dallok,

De nem azért dallok,

Hogy jó kedvem volna,

Vagy bort ittam volna.

Hanem azért dallok:

Tőled elmaradok;

Bú szállott szivemre,

Bánat a lelkemre.