Én csak hírül hallom, keseredett szívvel,

Hogy az én édesem mással játszadozik.

Ékesen, kegyesen ölelgeti nyakát,

Kláris ajakával csókolgatja ajkát.

Oda sem mehetek, nem is üzenhetek.

Arról azt gondolja, hogy én mást szeretek;

De ha azt gondolja, hamisan gondolja,

Hamis gondolatja el is kárhoztatja.

Csendesen folyó viz télben megaluszik,

De az én bús szivem soha meg nem nyugszik.

Én csak olyan vagyok, mint szélvészben madár,

Kit a zápor eső elvadászott immár…