Fáj a szivem kivül, belől,

Bánat szoritja két felől;

Fáj a szivem bánatjába,

Mert nem járhat szabadjába.

Mikor szabad madár voltam,

A hol tetszett, ott sétáltam;

De már fogoly madár vagyok,

Kaliczkában búsulhatok.

Vetem szemem’ az egekre,

Csordul könnyem le a földre;

Ki a földre, ki előmbe,

Ki bánatos kebelembe.

Én istenem, valahára

Felsüt-e napom súgára?

Felsütött, de nem tisztába,

Jaj, elborult gyászhomályba!