Kék a kötőm kerületi,
 Barna legény kerülgeti;
 De hiába kerülgeti,
 Mert nem adnak engem neki.
   
A ki szeret, az mindég fél,
 Reszket mint a nyárfa levél;
 Búval fekszik, bánattal kel,
 Nyugodalmat soha sem lel.
   
Ásd ki, holló, azt a szemet,
 A mely ötöt-hatot szeret;
 Lám, én csak egyet szeretek,
 Még is eleget szenvedek.