Kiöntött a Tisza vize messzire,

Valamennyi szép leány van, elvitte.

Fogja ki hát mindenki a magáét,

Ne szeresse soha senki,

Soha senki a másét.

Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,

Egy magas jegenyefára föltette.

Akkor leszek, kedves rózsám, a tiéd,

Mikor az a jegenyefa,

Jegenyefa kivirít.

Magasan repül a daru, szépen szól,

Haragszik tán a galambom, mert nem szól.

Ne haragudj, kedves rózsám, sokáig,

Tied vagyok, tied leszek

Koporsóm bezártáig!