Kisérj ki, rózsám, siromig,

Az örök nyugodalomig.

Vess rám egy-két kapa földet,

Talán megérdemlem tőled.

Ha mégy a temető kertbe,

Írd fel sirom keresztjére:

Itt fekszik egy hű szerető,

Nyugtassa meg a Teremtő!

Siromra ültess egy fácskát,

Vagy pedig egy bokor rózsát:

Hadd lássa meg, a ki ott jár,

Sohasem voltam csapodár.

Azt, hogy szerettelek, mondd ki

Bátran, ha kérdi valaki.

De azután mást ne szeress,

Több szeretőt el ne temess.