Szegény vagyok, szegénynek születtem,

A rózsámat igazán szerettem.

Az írigyek elrabolták tőlem,

Most lett szegény igazán belőlem.

Fujja a szél a nyárfa levelét,

Azt gondolom, hogy az is ellenség.

A fűszál is felállott ellenem,

Bújdosóvá tett már a szerelem.

Elmegyek én messze utra innen,

A hol senki ismerősöm sincsen.

Elbujdosom a világ végére,

Hogy ne legyek senkinek terhére.

Csipkebokor legyen a szállásom,

A búbánat kísérő pajtásom.

A búbánat, és a rózsám képe…

Isten veled, kis falum, örökre!