Hiszen harsogás a dolga,

Éhes, ékes nagy legény,

De sohse volt ilyen torka,

Ilyen harsány sohasem.

Óh, Tavasz, én úgy szeretlek,

Te nagy, zengő rosszaság,

Zsarolója pajzán kedvnek

S kongó jóság sohasem.

Himnuszod ritkán daloltam,

Mert hogy nagyon te vagyok,

Életem eltavaszoltam

S nem leszek más sohasem.

Óh, életeket fogyasztó,

(Most jobban, mint máskoron)

Életeket lelohasztó

Nem tudsz lenni sohasem.