(Élek-e én? – éltem-e én?)

Tavasz jön, nagy útra kelek,

Most minden ár elsöpri gátját,

Készítsétek az úti ládát.

Szabad vagyok, szomjas vagyok

S most indultok ti is ragyogva

Az Élet füttyét tul-zajongva,

Gyors, finom, szobás vonatok,

Télből Tavaszba ébresztők, tik.

Rómába is most készülődik,

Yachtját fűtteti a nagyúr

S Cook-nál jegyeztet a szegény.

(Élek-e én? – éltem-e én?)

A Halleluják már előre

„Föltámadt Jézus“-t berzenkednek,

Drága nedvek és drága kedvek

Kapnak csiráztató erőre,

S a tenger álmos, szép, nyugodt.

Az Élet indul mindenütt

És titkos, bűvös hegedük

Mindenféle nótákat pengnek

S a szonáták tréfásan lengnek

Hopszaszák és nóták között.

Bécsi valcer, gondola-dal,

Nigger tánc és francia dalka,

Kóló, csárdás ölelkezik

S minden más ének szent zsivajba,

A Tél megmaradott telén

(Élek-e én? – éltem-e én?)

Egy japán kert költözött hozzánk

S az illatot illatok hozzák.

Tavaszi széltől megzavarva

Ibolyás, nótás Nizza is,

De ibolyás s nótás nagyon

Magyar síkok sok fehér falva,

Népük künn sürög a mezőn.

S az Élet édes szomjusága

Tikkaszt, kerget dalokba vágyva

És mindenki ujakra készül

Mámoros, megváltó vitézül

S ha van baj is, segít a Nap,

Jó szó, szép hit, szánt akarat

S régi bajtársunk, a Remény.

Csatangolnak gyönyörű dámák,

Készítsétek az úti ládát,

Tavasz jön, nagy útra kelek.

(Élek-e én? – éltem-e én?)

(1917.)