„Mária, Jézus“, – igyen seregeltek

Kósza legény, asszony és gyermek

S liliom-lyányok drága csapatai.

Nem tudták: miért, hová, merre futnak

Neki-vágtak a Halál-útnak

Büszkén, tébolyosan és énekelőn.

Istenes tébolyok szentelték őket

S küldte Dögbe szegény hivőket

S miért s miért nem? ők elindultanak.

Előttük szállt szent csalogató mámor,

Előttük gajdolt hangos kántor

S utánuk e bolond és szép seregek.

Elbódultan talán ma is még mennek,

Neki Pokolnak, neki Mennynek:

Drága, jó magyarok, szép-zavarosak.

„Mária, Jézus“ – ti megcsináljátok:

Egy csöppnyit lanyhuljon az átok

Kicsi fajtámnak vérző csapatain.