Mocsok a szivünk és agyunk,

Sirván siratjuk, hogy vagyunk

S hogy van, még van, az Élet

S hogy tudunk, mit se tudva

S utunk a latrok utja,

Holott Jézusokként kezdtük.

Véres a szivünk, a kezünk,

Születésünkkel vétkezünk

S most vétkeink tobzódnak.

Mért hivtak meg bennünket?

S a Vak-Sors miért büntet?

Nem elég, hogy (tán) élünk?