Én seregem és én népem,

Szeretlek én mindenképpen.

Hogyha szaladsz üzőn s üzten,

Megrajonglak buta tüzben.

Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak

A Sors bús uszitottjának.

Fáj, hogy az én éles torkom

Ma hurokkal, bénán hordom.

Disznók állnak most elébem

Röfögően és negéden.

S orditó és intő vágyam

Belepusztul a muszályban.

Szeretnék sereget szedni,

Sok-sok mindent vissza-venni.

Bár csalódna holtát-lelten

Én kétkedő, magyar lelkem.

(1915. szeptember.)