Nyujtozz meg és riadj föl,

Szegény, vonagló álmú gyermek:

Alvó, vén, emberes Föld.

Valami rontó csoda vert meg,

Valami álom-babona

S arcodon gyilkosan tepernek

Révületeknek katonái,

Rémületeknek gyilkát

Fájatni a szivedben s fájni.

Csak nyújtózz és riadj föl,

Homlokod hideg verejtékét

Töröld le néma-hökkenőn

S aztán szemeid nézve-nézzék

Az Istent s egyéb találásid

En-szépséged s a boldog békék

Csodálatos és tarka útját

S ha majd emlékezned kell:

Ne emlékezz, mert vonaglásod

Csak álmaid hazudták.