Cselédjei az Akaratnak

Most a századok között,

Mikor így kiütközött

Lelke a szép, ember-fenevadnak:

Mi vagyunk cselédjei,

Cselédjei.

Az akarat – és bús cselédek:

Istenem, én Istenem,

Lehunyom felhős szemem

S talán átkozódni nem rút vétek

Mégis fáj az átkozás,

Az átkozás.

Cselédjei az Akaratnak,

Titkon fájunk most magunk

S csak titkon, hogy siratunk –:

Kiket akartunk szépnek, szabadnak:

Másnak a cselédjei,

Cselédjei.