«Láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon,… melynek hét feje és tíz szarva vala… és az ő homlokán ilyen név vala megírva: Titok…» (János jelenései 17.)

Aratja a földet a Végzet:

Nagy aratás van, sokasodik

Kereszt és tarló

S aki eddig az égre nézett,

Hűlt orcával ma sárba hajló.

S ki a szentek véréből ivott,

Szilajul, veres fenevadján

Nyargal részegen

A szörnyű asszony, a Titok

S minden ugrása száz tetem.

Vörös bársonyban és skárlátban

Nyargal és dermesztően kacag

S meghalt a lélek

S így rosszab, mint holtan a sárban

S ez rosszabb halál, mint az élet.

Mind őrülünk, arat a Titok,

Halott lélekkel botorkálunk

S az asszony kacag,

Ki a szentek véréből ivott:

Fúl az ember s ő arat, arat.