Bűneit egy csupa-vágyás, vén csontnak,

Szeresd, sajnáld a bűneimet,

Csak azt szeretem s annak hiszek,

Ki a bűnöket sírva szereti.

Nagy bűnökben virágzik el az Élet

És Jézus is szerette, szegény,

Kezét tartani a bűnös fején,

Mert illatos a bűn, mint a virág.

Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás

A Sors felé, hogy mért nem marad

Az ember mindig tiszta s szabad,

Vadba beoltott, nemes rózsa-szem.

Óh, bűneim, bár csak megtartanátok

Annak, aki megbocsátni tud,

Ki csöndesen bízó, nem hazug

S bűneim kertjét mélán járja be.