A szamaras ember.

Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:

Virágosan, szamárháton és sirva.

A Biblia irja,

Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,

Csak ment, ment és a szive szomj volt.

Ilyen szomjas szivekkel járják

Azóta is, és pálmák nélkül

Gyorsult kálváriáját

Az Életnek s mit tőle kapni,

Szamárháton annyi, de annyi

Vitéze a Jónak.

Be szép: pálmák napja holnap

S e vén legenda megderül:

Tán kerül

Ezután is szamaras ember

Másokért küzdő szerelemmel.

Hiszen úgy kell, kell a szamárság.

Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:

Be régi-régi történet ez,

Ámen, ámen.

Share on Twitter Share on Facebook