Virágosak bár ma is a mezők,

Elmaradtak a híg gerjedezők

S csak a gyűlölők dűhe gyűlt meg.

Lelkendezők hangos hadja szaladt

Utánam a nevető Nap alatt,

Jó voltam nekik: dicses és bátor.

S mégis és mégis ma vagyok: Magam:

Olcsó szegődtek hadja odavan

S gyönyörüen és sokan üldöznek.

Ez a királyi: a számüzetés,

Ez a királyi: büszke megvetés,

Mikor eliszkol az olcsó gárda.

Szeretem, hogy így majdnem egyedül,

Bolond szivem még egyre hegedül

S megsokasodtak vad üldözőim.

Igy jár az ember, aki valaki,

Igy kell bátoran, szépen vallani:

Egy ál-barátnál száz dühödt inkább.

Életem: vallás, gőg és szerelem

S az üvöltőket jobban szeretem

Hizelkedő s divatra jötteknél.

Barátok múltak s én megmaradok,

Régi hibám és mégis csak adok;

Van miből és az üldözés: áldás.

Királyi, dús és mindig ugyanaz,

Megmaradtál s megmaradsz vén kamasz:

Barát sem kell s nem ijjeszt ellenség.

Amit adtam: örökség s nem divat

S addig is, míg a Halál elhivat,

Magam vagyok: adó, jó s virágos.