Besütése a Tavasz-Napnak,

Óh, vidám gyermek-ébredések,

Viz-pacskolón, gyorsan öltözőn,

Friss szájból kiszabadult ének

S nekiszaladás iskolának

Vagy sárga s kék virágú rétnek,

Egész testű, ficánkoló örömnek.

Cseresznyézlett kis pajtásnőm szája,

Óh, Élet igaz hallelujája,

Óh, vidám testű, én szép volt-magam,

Dühtelen és kipihent fölkelések,

Úgy néha-néha visszanézek

S méreg után nyulok: no, menjünk

S azután gyáván ébred bennünk,

Komiszul, gyáván ébred bennem

Bénaságos, nagy ön-szerelmem,

Hogy bármiképp is jobb az Élet,

Mint az utálatos megszünés

S hogy bénán is elérni vélek

Boldogság-képet, szép-hazugat

S hogy beérem most már kevéssel,

Fölkelés helyett lefeküvéssel

S hogy minden, ami bennem támad:

Gyermeki emlék, bú és imádat,

Egy nagyon-nagyon nagy bizonyisten,

Egy nagyon-nagyon nagy kötelesség.

Egy nagyon-nagyon nagy s víg mulatság,

Egy gyönyörű kínálás: tessék.

Élendő vers rímtelenül rímben,

Ifjuságok, mik visszaadják

Még vénen is az ifjuságot,

Sok képzelés és sok ifjuság,

Jóbnak cseréppel enyhült sebe,

Óh, vállalt élete de mégis konok,

Óh, alkuvás és feledkezés,

Óh, régi-régi szép volt-énmagam,

Aki nem vagyok, de kit akarok,

Fölkelések és feledkezések,

Óh, mindent hitetni tudó Élet.