(A condottiere búcsúja.)

Bródy Sándornak küldöm, a legszebb, legigazabb magyar poétának, Sándor bátyámnak, ki talán nem is tudja, hogy mennyi mindent csinált és folytatott le e csatornátlan országban.

Lankadt szivem díszítem csókkal,

Legjobb ruhám öltöm magamra,

Legszebb napjaimra emlékszem

S tegnapi győző, nagy rohamra.

Viadal után búcsúzás jön,

Diadal után nincsen élet,

Hadd bámulják még egyszer arcom

Vad dühvel a tiport cselédek.

Mozduljanak a harctér-rablók

S zúgjon felém a pulya-átok

S hadd hirdessem ki zsoldosim közt:

Mehettek, nincs szükségem rátok.

Győztem s én már megdicsőültem,

Most már jöhetnek portya-hősök,

Megy a vezér, zsákmányát hagyja:

Szeretett győzni s ezért győzött.

Nyitott hintó sárkány-lovakkal,

Küllők, virággal befödöttek,

Járjátok be ma még a várost,

Hogy arcom sohse lássák többet.