Nagy Endrének: a magyar Parlamentnek

Lovamra patkót senki nem veret,

Be szerencse, hogy senki sem szeret:

Kocogok, lógok követlen úton

S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,

Felüti néha fejét a lovam

És megkérdi, míg szép feje kigyúl:

Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?