Homlokomra várom puha kezét

És a szívem tájára, hogy itt fekszem.

(Mondd csak, hogy a Te nagy városodat,

Édes Senkim, sírták-e már szebben?)

Ha befutkosná ajka arcomat

S ha lezuhanna fojtódott nyakamra.

(Bíztak-e már ennyi igéretet

A te kényes, forró ajakadra?)

Ha testének közeles bársonyát

Össze-vissza zilálná durva vágyam.

(Mondd, kis lyányom, fertőnek tartanád

Az én süppedt, beteg, búsladt ágyam?)

Ha elpihenvén szállna ránk a csönd

S csak úgy álmomban sírnék föl jajongva.

(Ugy-e, rájuk rántnád lángostorod

Az ablakon betévedt angyalokra?)