Csak szaladnál már ifjaid után,

Kezdenéd már soruk fiataloknak

S diadaloknak,

Kik ostorozva megvágyatnak hozzám:

Én elébed kárörvendésemet

Finom gúnyú, negédes arcon hoznám

S azután vége volna ennek is.

Szepegve amig mind elzokogod

Szerelmeidnek sok fuserált óhját,

Sok legióját,

Sovány szívem hogyan meghízna tőle

S elpityergett csalódásaid

Volnának az én életem tetője

S azután vége volna ennek is.

Talán majd még boldogságot hazudsz,

Ifjuságodnak illik a gonoszság

És illik hozzád

És illik nekem csömörült nézéssel

Nézni pattogó bokáidat:

Vajjon kivel és vajjon merre méssz el?

Azután vége volna ennek is.