Ki ott állott az útban,

Ellökni mindig tudtam

S ha az útfélre verlek,

Szép arcodat emeld föl,

Nézz reám, ríjj és nevess:

Tulságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben,

Vagy pimasz fütyölésben,

Vagy ha másnak kínállak,

Hozd szívemhez a szíved

És sirass, mert hazudok:

Tulságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,

Halld ki, hogy szánva bánom

Mindet, mi ért, a bántást

S mégis máglyára vetlek:

Szégyenlem, hogy sorsommal

Csípőd ringása bánik:

Tulságosan szeretlek.

S a napok mulnak-mulnak

S beteg szívembe fulnak

Vágyaim szent-Te-értted.

Jönnek a téli varjak

Feketén a hómezőn:

Most már búcsúzok Tőled:

Tulságosan akarlak.