Kabos Edének, atyai barátomnak.

Barátok, brávók, hívek, ellenek,

Kiknek tetszettünk és tetszett tetszeni

S evoé, még az asszonyok is

Elmaradoznak.

Így épít a Sors hős életeket

S velük, jaj, bölcsen s igyen tréfálkozik:

Ne nőjjetek, fák, az egekig

S szívek magasra.

Tudtam a tréfát, azért mentem bele

S áldom a Sorsot: velem tréfálkozott

S lelkemben száz hős élet maradt

Magam maradván.