Jó Zubolyomnak küldöm.

Megnézem magamat:

Megint sokan néznek:

Vagyok érdemeltje,

Vagyok-e valakije

E sokan-nézésnek?

Olyan messze esik

Tőlem már a hívság,

Hogyha megtörténnék,

Más akkor se volna, mint

Szomorú csacsiság.

Vén, léha életem,

Légy tanum e pörhöz,

Lásd, hogy időm örvény

S úgy futnak el napjaim,

Hogy nap napot tördöz.

Oh, milyen szamarak,

Kik úgy szólnak rólam,

Hogy a dolgom rendjén

S hogy csillámlón jól-vagyok

S testem-lelkem jól-van.

Édes barátiság,

Kétkedő barátság,

Édes mégis-tartás,

Be jó, hogy napjaimat

Mégis-mégis tartják.