Adás, igéret, tilalom,

Parancsolat avagy alázat,

Ki leszel, mikor ujra látlak?

Színed elé hadd készülhessek.

Ez volt asszonyos életem,

Harapós szájjal igaz útban

Utálatot is így hazudtam,

Ha így kinálták a szerelmet.

Hát sorsom a komédia:

Mért kérdjem, hogy neked is mért kell?

Bemázolom arcomat vérrel

Vagy krétaporral, mint kivánod.

Fölöttünk csak úgy kél, bukik

A Nap s a napok is úgy mulnak,

Szívek bénulnak s megujulnak

S csak mi nem látjuk egymás arcát.

Csak finita commédia

Akarsz te is majd a szemembe

Nézni ájultan és meredve?

Jól van: akarlak, hát hazudjunk.