A Hajnal, aki szeretőm volt

S egyetlen, akit el nem én hagytam,

Tegnap megállott cicomáson

Én miattam.

Ideges vállain a felhők

Patyolatai remegtek.

Így néznek vissza a volt szeretők,

Akik már nem szeretnek.

Ébredt a város, nyíló ablakok

Tátogtak, mint friss éhű szájak

S valahova gondoltam búsan,

Hol a Hajnalra várnak.

Óh, volt szeretőm, ha rózsás lábad

A svájci hegyeket tapossa,

Legyél bűnbánó asszony egy kicsit,

Szerelmi posta.

Az a másik is el akar hagyni,

Az a másik is Hajnal-asszony,

Mondd, hogy szabadítson meg a gonosztól,

Nem is szeretett még, el ne hagyjon.